A második alapelv az emberi élet tisztelete. „Minden személy – írja a Reflexiók – fogantatásától kezdve természetes haláláig elidegeníthetetlen méltósággal és e méltóságból következően az élethez való joggal rendelkezik.” Ami tehát megfogant és ami még él, annak sajátos joga van az élethez. Őszintén szólva kicsaltunk az idézetből egy szót, amely kétszer is előfordult benne: a „pillanat” kifejezést. Születés és halál, tudjuk, nem pillanat műve. Ez egy olyan jogi hangulatot keltő kifejezés, amely azt a látszatot kelti, hogy egyszerű dönteni pillanat előtt és pillanat utáni eseményben. Kicsit hasonló ez ahhoz a kérdéshez, hogy mikortól vásárolhat cigarettát a 18. életévét betöltött személy: születésnapján 0 óra 1 perctől, vagy 23 óra 59. perce után? Az élet tisztelete nem pillanat műve, hanem szellemiségé, hozzáállásé, lelkületé, szándéké. Ki lehet játszani, de becsapni nem, és megtiltani sem.

Erről szól a kis történet:

– A barátom nem jött vissza a rohamból, uram. Kérek engedélyt kimenni és megkeresni őt.

– Nem engedélyezem – mondta a tiszt. – Nem akarom, hogy kockáztasd az életedet egy olyan emberért, aki valószínűleg halott.

A katona ennek ellenére kiment, és egy óra múlva maga is halálosan megsebesülve, halott barátjának tetemét cipelve tért vissza. A tiszt dühöngött:

– Mondtam, hogy halott. Most aztán mindkettőtöket elvesztettem. Mondd, volt annak valami értelme, hogy kimenj, és becipelj egy holttestet?

– Ó persze, hogy volt, uram – válaszolta a haldokló. – Amikor megtaláltam, még élt. És azt mondta nekem: „Jack, biztos voltam benne, hogy értem jössz.”

Minden egyes személyről szól az alapelv. De személynek lehet-e nevezni például egy agy nélkül született csecsemőt? Pszichológusok vitatkoznak a személy fogalmán. Az viszont tény, hogy az egyik ilyen rendellenességgel született csecsemő, aki nem tud sem szopni, nem lát, nem hall, mégis: mosolyogni tud.

A személy jogáról beszélünk, sajnos tudjuk azonban, hogy a jogot – még a természetjogot is – az ember fogalmazza meg – a maga nyelvén, adott kulturális közegben. S ha ez a közeg nem igazodik független és örök értékekhez, akkor nagyon kiszolgáltatottá válik az élő ember.