Az ötödik alapelv a szegény és sebezhető emberek kiemelt védelme. Amikor személyválogatásról beszélünk, általában olyan helyzetekről van szó, amikor valaki az így szerzett előnyből meg nem érdemelt jóhoz jut, illetve azt elkótyavetyéli. Van olyan részrehajlás is, amely a kiszolgáltatottak felé fordul. Viszont róluk azt mondja Jézus: szegények mindig lesznek köztetek (Mt 26,11). És bizony nem csak mindig, hanem hihetetlenül sokan lesznek köztetek. Csak egy kicsit kell tovább tekintenünk a portánkon túlra, vagy akár még azon belül is, nagyon könnyen és hamar találunk rászorulót, akinek elkél a segítség.

Elgondolkodtató a kérdés: ki az, akin segíteni kell a sok közül? Azon, aki a közelemben van? Azon, aki nagyon sír? Vagy azon, aki rokonom? Vagy azon, aki jó másokhoz? Ismerős a megmosolyogtató dilemma: az ember kit védjen akkor, ha egy védett állat legeli a védett növényt? Nem csak környezetvédelmi, de embervédelmi kérdés is ez. Kit és hogyan tudunk jól segíteni?

Szent Pál szeretethimnusza figyelmeztet a szeretet sajátosságára, amikor arról szól, hogy „szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem” (1Kor 13,3).

Oka van annak, miért nem tesz Jézus igazságot a testvérek között, akik az örökségen vitatkoznak (Lk 12,13–15). Nem tesz igazságot az igazságtalanul hátrányt szenvedő javára. Nem osztják meg az okos szüzek a balgákkal az olajukat (Mt 25,1–9) , pedig emiatt azoknak hátrányuk lesz. Aki két talentumot kapott és kettőt szerzett hozzá, az miért mehet be ura örömébe ugyanúgy, mint aki ötöt szerzett (Mt 25,14–30)? Miért mondja Szent Pál azt, hogy „senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is” (Fil 2,4)? Sok-sok dilemma. De az egészséges lelkű ember tudja a választ: felismeri, ki az, aki szegény. Ki az, akin segíteni kell. Legtöbbször nem is az anyagi szükséget szenvedők, hanem a lélekben gazdagságra törekvők.

A történet szerint Naszreddin a földjére kiírta a következő szöveget: ezt a földet annak adom, aki a legmegelégedettebb. Sorra jöttek hozzá a jelentkezők, hogy ők azok, megérdemlik a földet. „De akkor miért lenne szükséged erre a földterületre, ha annyira elégedett vagy?” – kérdezett rá Naszreddin.

A sebezhető embernek nincs pajzsa, nincs meg benne az, ami a dolgok iránti megelégedettségből, a belső kiegyensúlyozottságból, a helyénvalóságból fakad. Állandóan vágyakozik valami után, legtöbbször olyan után, amit nem szabad, vagy nem tud elérni.