XIII. Leó: Rerum novarum

Ez az első átfogó dokumentum a társadalmi igazságosság­ról; a munkások jogainak témáját világítja meg.

Főbb pontjai: Az emberi méltóság előmozdításához szükséges a javak igazságos elosztása. A jelenlegi egyenlőtlenség az erkölcsök romlását eredményezi, ami megmutatkozik az alkoholfogyasztásban, a prostitúcióban és a válásokban. A munkásnak alapvető emberi jogai vannak, ezek a természeti törtvényből erednek, amely szerint minden ember egyenlő. E jogokban benne foglaltatik a jog a munkához, a magántulajdonhoz, az igazságos bérezéshez, és hogy munkásszervezetekbe tömörülhessenek. A munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt vannak jogai és kötelességei: míg a munkásnak nem szabad azért lázadnia, hogy konfliktushelyzetet teremtsen a munkaadóval, a munkaadónak olyan körülményeket kell fenntartania, amelyek tekintettel vannak a munkás méltóságára.

Az egyháznak joga van felszólalnia társadalmi témákban. Szerepe, hogy szociális alapelveket tanítson, és a társadalmi osztályokat megbékítse egymással. Az állam szerepe az, hogy igazságos társadalmat alakítson ki olyan törvények által, amelyek biztosítják a jogokat.

Kontextus: Nagy szegénység. Az ipari forradalom következtében a munkásokat a profitéhes munkaadók kizsákmányolják, és az állami hatóságok nem védik meg a szegények jogait.

XI. Piusz: Quadragesimo anno

Ez a dokumentum bevezeti a szubszidiaritás elvét, amely szerint a társadalmi problémákat elsősorban helyi szinten kell megoldani. A Rerum novarum fókuszát (a szegény dolgozókról) kiterjeszti azokra a struktúrákra is, amelyek elnyomják őket.

Főbb pontjai: Miután részletezi a Rerum novarum pozitív hatását a társadalmi rendre – az egyház, a polgári hatóságok, és a mostanra már virágzó szakszervezetek által – hangsúlyozza, hogy az új helyzet újfajta választ is követel. Leszögezi, hogy a kapitalizmus szabad versenye elpusztította önmagát, és az állam ennek a (kapitalizmusnak) rabszolgájává vált, s kiszolgálja kapzsiságát. Míg a munkások helyzete javult a nyugati világban, másutt tovább romlott. Azonban óva int a helyzet kommunista megoldásától, mert az jóváhagyja az erőszakot, és eltörli a magántulajdont. A munka és a tőke egymást feltételezi. Az igazságos bérezésre azért is szükség van, hogy a munkás magántulajdonra tehessen szert.

Az állam felelőssége a társadalmi rend megújítása, mivel a gazdasági ügyeket nem szabad pusztán a szabad vállalkozásokra hagyni. Helyesli az állami beavatkozást a munkások és a munkaadók vitás ügyeibe; sürgeti a nemzetközi gazdasági együttműködést.

Kontextus: Válasz a nagy válságra, amely ’29-ben tört ki, és megrengette a világot. Európában hanyatlik a demokrácia, diktátorok kerülnek uralomra. A Rerum novarum 40. évfordulója.

XXIII. János: Mater et Magistra

Ez a dokumentum nemzetközivé teszi a társadalmi tanítást azzal, hogy először szól az iparosítatlan nemzetek nyomoráról. Hangsúlyozza a katolikus társadalmi cselekvés népszerű mottóját: “láss – ítélj – cselekedj”, mint a hatékony világi beavatkozás modelljét.

Főbb pontjai: Felsorolja azokat a gazdasági, tudományos, társadalmi és politikai fejleményeket, amelyek a Rerum novarum és a Quadragesimo anno óta bekövetkeztek. Állítja, hogy már nemcsak a gazdag és szegény osztályok között van egyenlőtlenség, hanem a gazdag és szegény nemzetek között is. Elítéli a fegyverkezési versenyt és a világ földművelőinek helyzetét. A fegyverkezési kiadások hozzájárulnak a szegénységhez, és a béke lehetségessé válna, ha a nemzetek közötti gazdasági egyenlőtlenségeket kiigazítanák. A módos iparosodott nemzetek kötelessége segíteni a szegény iparilag fejletlen nemzeteket, ugyanakkor a segítségnyújtás során minden országnak kötelessége tiszteletben tartani a másik kultúráját, és távol tartania magától az uralkodás szellemét. Mivel a technológiai fejlődés a nemzeteket soha nem látott mértékben kölcsönösen függővé tette egymástól, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás elengedhetetlen. Hangsúlyozza, hogy minden katolikust a társadalmi tanítás ismeretére és megélésére kell nevelni.

Kontextus: Az olyan fejlemények, mint az atomenergia, az automatizáció, az űrkutatás és a javuló kommunikációs technológiák összetett, új problémák elé állítják az iparosodott államokat. Eközben Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában milliók élnek szegénységben.

XXIII. János: Pacem in terris

“Optimista hangvétele, és jogfilozófiájának fejlődése erőteljes hatást gyakorolt katolikusokra és nem katolikusokra egyaránt” – mondja erről az enciklikáról Henriot, DeBerri, és Schultheis könyvükben (A katolikus társadalmi tanítás legjobban őrzött titkunk). Ez az első enciklika, amely a katolikusokat és a nem katolikusokat is megszólítja.

Főbb pontjai: A béke biztosításának egyetlen módja, ha megteremtünk egyfajta alapot, amely tartalmazza a sajátos szociális jogokat és kötelességeket. Az enciklika fő része a továbbiakban részletezi azokat a jogokat és kötelességeket, amelyeknek meg kell lenniük 1) az emberek között, 2) az emberek és a közhatalom között, 3) az államok között, 4) az emberek és a nemzetek között a világközösség szintjén. Néhány konkrétum: a kulturális változások megkövetelik, hogy a nőknek több joguk legyen; az igazságosság, a józan ész és az emberi méltóság megköveteli, hogy szűnjön meg a fegyverkezési verseny; az ENSZ-et meg kell erősíteni.

Kontextus: Két korai hidegháborús esemény (a berlini fal felépítése 1961-ben és a kubai rakétaválság 1962-ben) után jelent meg.

II. Vatikáni zsinat: Gaudium et spes

Ez az első társadalmi tanítás, amely a világ püspökeinek véleményét tükrözi. Más zsinati dokumentumok mellett ez vezette be az “Isten népe” és az “idők jelei” kifejezések rendszeres használatát.

Főbb pontjai: Minden katolikushoz, mint „Isten népé”-hez szól, hogy vizsgálják meg a nagy technológiai és társadalmi változásokat ‒ a jókat és a rosszakat egyaránt, amelyek átalakították a világot. (Ezek némelyikét ‒ pl. az iparosodást és a tömegkommunikációt ‒ néven is nevezi, és számba veszi azokat a változásokat, amelyeket ezek okoztak: nagyobb szakadék a gazdagok és szegények között, túlnépesedés, a városi élet gyors kiterjedése, a hagyományos értékek megkérdőjelezése a fiatalabb nemzedékek által, stb.).

Kifejti a katolikus egyház és az emberiség kapcsolatát: miközben az egyház nem kötődik egyetlen párthoz vagy társadalmi rendszerhez sem, missziója “ezen a világon kezdődik”; minden ember a világ megjobbítására hivatott; Jézus a történelem ura stb.

A társadalom alapját jelentő családok különösen sérülékenyek a mai új trendekkel szemben; a katolikus egyháznak jobban kell használnia a kultúrát az evangélium terjesztésében; a fegyverkezés új fejleményei miatt a háború új megítélésére van szükség.

Kontextus: A hidegháború és a fegyverkezési verseny még mindig fenyeget. A Gaudium et spes vitáját azután vették napirendre, hogy Joseph Suenens belga bíboros azt kérte, hogy a zsinat foglalkozzon a liturgikus változásokhoz képest “külsőbb” témákkal is.

VI. Pál: Populorum progressio

Ez az első enciklika, amelyet a nemzetközi fejlődés ügyének szentelnek. Itt találkozunk először “a fejlődés a béke új neve” kifejezéssel.

Főbb pontjai: Az egyháznak – válaszul Jézus tanítására – támogatnia kell az emberi fejlődést, azt nem csupán gazdasági és technológiai értelemben értve, hanem mint az emberi (társadalmi, kulturális és lelki) lehetőségek kibontakoztatását. A világban tapasztalható konfliktusokat a szegénységre, mint fő okra vezeti vissza, és amellett érvel, hogy a helyes fejlődés a béke megvalósítója.

A gazdag és a szegény nemzetek közötti növekvő különbségeket súlyosbítja a kereskedelmi kapcsolatok méltánytalansága, amit a szabad kereskedelem képtelen kiküszöbölni: a fejlődő országok, amelyek olcsó nyersanyagokat exportálnak az iparosodott országokba, képtelenek megfizetni az iparilag fejlett országok drága késztermékeit.

VI. Pál szerint sürgősen hozzá kell látni e problémák megoldásához, mert a növekvő egyenlőtlenség a szegényeket arra ösztönzi, hogy helyzetüket erőszakkal, vagy forradalommal próbálják megoldani.

Támogatja a nemzetközi fejlesztési szerveket, mint amilyen egy Világalapítvány és a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet).
Mivel a Föld javai mindenkihez tartoznak, a magántulajdonhoz való jog alárendelt helyzetben van: “a gazdagabb országok feleslegét a szegény térségben kell felhasználni” (49).

Kontextus: Tombol a vietnami háború; afrikai nemzetek függetlenségi harcaikat vívják.

VI. Pál: Octogesima adveniens

Ez a dokumentum úttörő abban, hogy szól a keresztények egyéni felelősségéről az igazságtalanság elleni küzdelemben. A Rerum novarum 80. évfordulójáról is megemlékezik.

Főbb pontjai: Szól az urbanizációról, és azokról az új társadalmi problémákról, amelyeket ez idézett elő: az újfajta magányosságról, az ifjúság, a nők és az “új szegények” sajátos problémáiról (“új szegények” alatt értjük az öregeket, a fogyatékkal élőket, és a városok marginalizálódott lakosait – mindazokat, akik az urbanizáció következtében szenvednek valamiféle hátrányt). Megemlíti a régóta fennálló diszkriminációt a rassz, a származás, a bőrszín, a kultúra, a nem és a vallás alapján. Hangsúlyozza a keresztények személyes felelősségét, látván, hogy sokan szemet hunynak az igazságtalanság fölött. Az igazságtalanság leküzdésében politikai cselekvés is szükséges, nem csupán gazdasági. Arra bátorítja a keresztény egyéneket és a helyi egyházi közösségeket is, hogy az igazságosság evangéliumi elveit alkalmazzák a jelenlegi helyzetekben, és tegyék meg a megfelelő politikai lépéseket is.

Kontextus: A világ gazdasági recessziótól szenved, ami különösen érinti az “új szegényeket”. Az USA-ban az előző évtized a polgárjogi mozgalmaké volt Martin Luther King vezetésével. Az enciklika a korai hetvenes évek nőmozgalmaival, és a vietnami háború ellen folytatott diáktüntetésekkel egy időben jelent meg.

Püspöki Szinódus: De justitia in mundo (Igazságosság a világban)

Ez volt az első nagyobb példája a zsinat utáni püspöki kollegialitásnak. Innen ered a gyakran idézett kifejezés:
“az igazságosság … az evangélium hirdetésének lényegi, alkotó dimenziója”.

Főbb pontjai: Az “elnyomás” és a “felszabadítás” dinamikáját taglalja, amint a zsinat is megemlékezik arról, hogy Isten “az elnyomottak felszabadítója”, és megállapítja, hogy strukturális igazságtalanságok nehezednek az emberiségre. Az igazságosság az ember felszabadításának elengedhetetlen velejárója – nem beszélve arról, hogy a keresztény szeretet kulcsfontosságú kifejeződése. Felsorol sokféle igazságtalanságot, mint pl. a bevándorlók és menekültek ellen elkövetetteket, az emberi jogok megsértését, a kínzásokat, a politikai foglyok bebörtönzését stb.; mivel az igazságtalanságok elszenvedői közül sokan némák, az ő nevükben az egyháznak kell felszólalnia. Neki kell az igazságosság tanújának lennie az oktatás, a nemzetközi kapcsolatok révén, és különösen azáltal, ahogyan saját tagjait kezeli (elsősorban a nőket és általában a világi Krisztus-hívőket).

Kontextus: Amellett, hogy visszhangozza a késői hatvanas és korai hetvenes évek erőteljes világi politikai zavargásait, ezt a dokumentumot erősen befolyásolták az afrikai, ázsiai és latin-amerikai egyházi vezetők felismerései is. A “felszabadítás” kiemelt témája volt a latin-amerikai püspökök 1968-as medellíni konferenciájának.

VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi

Ez a dokumentum hangsúlyozza, hogy az igazságtalansággal szembeni aktív kiállás, és a felszabadítás hirdetése szükséges komponense az evangelizációnak.

Főbb pontjai: Azzal az alapvető céllal, hogy “a huszadik század egyháza korszerű módon hirdesse az evangéliumot a huszadik századi embernek”, három “égető kérdést” tesz fel.
1. Mi az a belső erő az evangéliumi üzenetben, ami az emberi lelkiismeretet különösen is megragadja?
2. Mennyire tudja az evangélium ereje valóban átalakítani a mai embert?
3. Milyen módszereket kövessünk az evangélium hirdetésében, hogy az ereje kifejthesse hatását?
Az evangélium hirdetőiről és az evangelizációról azt írja, hogy Jézus olyan üdvösséget hirdetett, amely magában foglalja a felszabadulást mindenfajta elnyomástól, és az egyház feladata, hogy folytassa ennek hirdetését. A megváltás magában foglalja az igazságtalanság leküzdését; az evangelizációnak hatással kell lennie az emberi ítéletalkotásra, értékekre, érdeklődésre, gondolkodásra és életmódra; az evangelizáció az egyre kevésbé keresztény világban éppoly fontos a nem gyakorló keresztények, mint a nem keresztények irányában. Feltárja az evangelizáció útjait is, mint pl. homíliák, személyes tanúságtétel, a tömegkommunikáció világa stb.

Kontextus: A dokumentumban megjelennek a kulturális problémák, úgy mint az ateista szekularizmus, a közömbösség, a fogyasztói magatartás, az élvezetek hajszolása, a diszkrimináció és az uralomvágy. A II. Vatikáni Zsinat lezárásának 10. évfordulójára készült el.

II. János Pál pápa: Laborem exercens

Ez a dokumentum tartalmának döntő részében megegyezik a Rerum novarummal. Záró részében kifejti a “munka lelkiségét”.

Főbb pontjai: A munka áll a társadalmi kérdés középpontjában – ez a kulcs ahhoz, hogy az életet emberibbé tegyük, és ez az emberi méltóság mértéke. A munka természetéről írja: 1. az ember ezen keresztül teljesíti a teremtésben kapott parancsot, miszerint “hajtsa uralma alá a földet”; és 2. ez teszi lehetővé, hogy családi életet éljen. Bírálja a kapitalizmust és a marxizmust is, visszautasítja azt a tendenciát, hogy az embereket pusztán termelőeszközként kezeljék; ellenzi a kollektivizmust is; megerősíti a magántulajdonhoz való jogot, de alárendeli a javak egyetemes rendeltetésének és használatának.

Ezenkívül arról is ír, hogy a munka kötelesség; a munkáltatóknak gondoskodniuk kell a munkásokról a jó tervezés és a munkanélküli ellátások által is; ezek mellett a munkáltatók feladata az is, hogy nemzetközi együttműködést alakítsanak ki, kiegyenlítendő az életszínvonal egyenlőtlenségeit. Hangsúlyozza, hogy erőforrásokat kell mozgósítani munkahelyek teremtéséért; a béreknek elégségeseknek kell lenniük a családfenntartáshoz; különös gondot kell viselni a dolgozó anyákra; a munkásokat megilleti az egészségügyi ellátás, a pihenés joga, a nyugdíj, a balesetbiztosítás, megfelelő munkakörülmények. Erősen támogatja a szakszervezetekbe való tömörülés jogát; a fogyatékkal élőknek munkalehetőséget kell adni; az embereknek joguk van elhagyni hazájukat a jobb megélhetés végett.

Kontextus: A Rerum novarum 90. évfordulóján tömegek munkanélküliek vagy alulfoglalkoztatottak. A vendégmunkásokat többnyire kizsákmányolják.

II. János Pál pápa: Sollicitudo rei socialis

Ez a dokumentum beszél először az ún. “bűnös struktúrák” fogalmáról.

Főbb pontjai: Miközben dicséri a Populorum progressio optimizmusát és újdonságát a megjelenés évfordulóján, szóvá teszi a fejlődésben bekövetkezett komoly visszaeséseket. Húszévnyi beteljesületlen reményre mutat rá: nyilvánvaló a szakadék az északi és a déli félteke között; globális adósság halmozódott fel (tőkeexportra kényszerítve nemzeteket), munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság jellemző a világ számos pontján. A világnak egységesnek kellene lennie, nem lenne szabad Első, Második, Harmadik és Negyedik világnak külön-külön léteznie. A sok helyütt tapasztalható alulfejlettség a keleti és a nyugati blokk ideológiai ellentétének, erőteljes fegyverkezési hajlamuknak, az imperializmusnak, az új gyarmatosításnak és a túlzott biztonsági aggályoknak a következménye. A Kelet és Nyugat közötti verseny akadályozza az együttműködést és a szolidaritást. Elmarasztalja a Nyugatot, mert az növekvő, önző elszigetelődésben él, de a Keletet is, mert nem veszi figyelembe azt a kötelességét, hogy az emberi szenvedést enyhítse. A fegyverkereskedelem által mindkét blokk hozzájárul a menekültek számának növekedéséhez és a terrorizmus terjedéséhez. Megjelent a “felülfejlettség”, vagyis hogy a javak túlzott elérhetősége fogyasztói szemlélethez és pazarláshoz vezet; “bűnös struktúrák” léteznek; a nemzetközi kereskedelem diszkriminatív a fejlődő országokkal szemben.

Kontextus: A világgazdaság állandó változásban van – az adósság, a munkanélküliség és a recesszió a fejlett és szegény nemzeteket egyaránt sújtja.

II. János Pál pápa: Centesimus annus

Főbb pontjai: A dokumentum a Katolikus Társadalmi Tanítás 100. évfordulóján – XIII. Leó Rerum novarum-át vonatkoztatási alapul használva – áttekinti az “új dolgokat” (rerum novarum ezt jelenti latinul), amelyek a mai világot formálják. Miközben a demokráciáról és a társadalmi konfliktusról egyaránt beszél, a “létező szocializmus” bukása a keleti blokkban alkalmat ad a kommunizmus és a kapitalizmus hosszabb tárgyalására. A “szocializmus alapvető tévedése” az, hogy az emberiség ateista szemléletén alapul egy transzcendens helyett; és ez „a társadalmi rend átszervezésére készteti, anélkül, hogy figyelembe venné a személy méltóságát és önrendelkezését”. Különbséget tesz egyrészt a “féktelen”, a “radikális” vagy “primitív” kapitalizmus, másrészt a “vállalkozói gazdaság” között, amely szolgálja és védi az emberi személyt. “Az egyes országokban és a nemzetközi kapcsolatok terén is a szabadpiac látszik a leghatékonyabb útnak az erőforrások elosztására és a szükségletek legmegfelelőbb kielégítésére.” (34.) A kapitalizmus az ember szabadságát is elismeri. Azonban óva int 1.) a modern kapitalista államok fogyasztói szemléletétől, mondván, hogy az leértékeli a személyt, árt a társadalomnak, és végső soron mérgezi a bolygót; és 2.) a kapitalizmusnak mint gazdasági eszköznek mindent átfogó ideológiává emelésétől.

Kontextus: A Kelet-Európai kommunizmus összeomlása.

A Katolikus Egyház Katekizmusa, új kiadása

A Katolikus Társadalmi Tanítás elemei egyértelműen benne vannak a KEK-ben, egyházi misszióként.

Főbb pontjai: A katekizmus hagyományos négy ”pillérét” használva – a hit megvallása (Hiszekegy), a hit szentségei, a hit megélése (parancsolatok), és a hívők imádsága (az Úr imája) – a katolikus tanítás lényeges és alapvető tartalmának szerves, mindent magában foglaló szintézisét mutatja be a II. Vatikáni Zsinatból nyert új belátásokkal és reflexiókkal. Az egyház és hívei arra hivatottak, hogy kötelezettségeket vállaljanak a világban és a szegények s védtelenek életében. A szegényekkel vállalt szolidaritás az Isten Országába való belépés egyik feltétele; a magántulajdonhoz való jog nem írja felül a javak egyetemes rendeltetését. Meghatározza az igazságosság három formáját (kölcsönös, törvényes és osztó igazságosság) is. A parancsolatoknak és az Úr imájának az elemei soronként vannak lebontva és összevetve a modern világ szociális bűneivel.

Kontextus: A II. Vatikáni Zsinat után számos félreértelmezés látott napvilágot, ezért a püspökök rendkívüli szinódusa fontosnak tartotta a katolikus tanításnak a zsinat fényében történő aktualizálását. II. János Pál válaszol erre az igényre a katekizmus ezen új kiadásával.

II. János Pál pápa: Evangelium Vitae

Főbb pontjai: A dokumentum támogatja az élet tiszteletéért küzdő mozgalmakat, és foglalkozik az életet fenyegető társadalmi problémákkal. Az élet Evangéliuma Jézus üzenetének és az egyház küldetésének középpontjában áll. Az egyház tagjaiként mindannyiunk hivatása, hogy ezt az örömhírt hirdessük minden olyan körülmény közepette, amely fenyegeti az életet, különösen a szegények, védtelenek, kitaszítottak és elnyomottak életét. Őrei vagyunk testvéreinknek és szabadságunk „lényeges vonása a kapcsolattartás”, ez nem olyan szabadság, „mely abszolút úrrá teszi az egyedi embert, és nem készíti föl a szolidaritásra s a másik teljes elfogadására és szolgálatára”. Figyelmeztet, hogy az Isten iránti érzék elvesztése életünkből materializmushoz, individualizmushoz, utilitarizmushoz és hedonizmushoz vezet, amikoris „a lét értékei helyét a birtoklás dolgai” foglalják el. Meg kell vizsgálnunk nem csak a saját, személyes lelkiismeretünket, hanem annak a társadalomnak “erkölcsi lelkiismeretét” is, amely támogatja a “bűn struktúráit”. Az élet és mindaz, ami fenntartja, szent és akként is kell értékelni. (A „halálbüntetést csak végső esetben szabad alkalmazni, amikor a társadalom megvédése más módokon nem lehetséges”.)

Kontextus: A nyugati fejlett nemzetek egyre inkább visszautasítják az élethez való egyetemes jog elismerését; ezt jelzi az abortuszok, eutanáziák, halálbüntetések és kínzások növekvő száma. A világ elszegényedett területein kiterjedő háborúk dúlnak.

Magyar Katolikus Püspöki Kar: Igazságosabb és testvériesebb világot – szociális körlevél

Főbb pontjai: A körlevél általános célja előmozdítani egy szélesebb körű társadalmi összefogást, amely az ország hosszú távú érdekeit szolgálja minden társadalmi réteg – különös tekintettel a leghátrányosabb helyzetűek – szabad és boldog életének előmozdításáért. A körlevél számvetés a múlt örökségével, és a rendszerváltás óta eltelt évek eredményeivel, a jövőre vonatkozó főbb feladatok felvázolásával. Fontos eleme a társadalmi értéktudat, erkölcsi értékrend átalakulásának előmozdítása. A körlevél a katolikus hívekhez és minden jóakaratú magyar állampolgárhoz szól. Főbb fejezeteiben: 1) Szól a szociális viszonyokról és az egészségügy helyzetéről, a legégetőbb szociális feszültségekről, az egyre súlyosbodó társadalmi egyenlőtlenségekről, és az elszegényedés sokszínű, tömegeket érintő jelenségéről. Továbbá beszél a népesség­csökkenésről, a lakosság önpusztító életmódjáról, a köz­biztonság nagyarányú romlásáról. Ajánlásai között kiemeli a szegények, hátrányos helyzetűek melletti cselekvő, közös elköteleződést, amely a társadalmi struktúrák átala­kítására is vonatkozik, valamint az egyház társadalmi tanítása három alappillérének figyelembe vételét, alkalmazását: a személy elsődleges méltóságának, a szolidaritásnak és a szubszidiaritásnak az elvét. 2) Szól a gazdasági életben történt változásokról: a fejlődést gátoló társadalmi egyenlőtlenségek és igazságtalanságok meg­növekedéséről; a magyar gazdaságban megtalálható alap­vető bajokról. Kifejti, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet­ben az átmenet célja a szociális piacgazdaság kiépítése volt, azonban ez még nagyon ellentmondásos jelenség. Ajánlásai között szól a gazdaság emberközpontú szemléle­tének elsajátításáról, az állam sokrétű feladatairól; a tulajdon és a munka viszonyával kapcsolatban az ember javát szolgáló gondolkodásmód vonásairól. 3) Tárgyalja az állam és a politika kapcsolatát: újra valóság a politikai pluralizmus, de a demokrácia nem hozta magával a sokak által remélt jólétet; feddhetetlen és megbecsült köztiszt­viselői rétegre van szükség; fokozódhat a politika iránti bizalmatlanság. Alig valósult meg valami az autonóm szervezetű, decentralizált társadalom kiépítéséből, a civil társadalom eszméjéből. Az ajánlások között szól a társada­lom további demokratikusabb erősítéséről; a jövővel kapcsolatos optimista hozzáállás terjesztéséről; az ifjúság állampolgári és politikai nevelésének fontosságáról; az állam feladatairól mindezzel kapcsolatban. 4) Szól a kultú­ra alakulásáról: az egyéni életvitelben sokaknak komoly gondjaik vannak; erre megoldás lehet, ha felülvizsgáljuk eszményeinket, értékrendszerünket; országos méretű értékvesztés tapasztalható, különösen a közéletben (szét­húzás, bizalmatlanság), a családi életben (válások, népességcsökkenés, eszmények hiánya) és a kulturális életben (igénytelenség veszélye, ugyanakkor fellendülés is); a kommunikáció világában történt változásokról. Az oktatás és nevelés elhanyagolt állapotban van. Legfőbb ajánlásai között szerepel pl. az oktatási intézményrendszer reformja; a családok anyagi és erkölcsi segítése; gyermek- és családbarát szemlélet kialakítása. Mindebben a szemléletformálás, a megfelelő képzés kulcskérdés.

Kontextus: Magyarország fennállásának 1100., a magyar kereszténység 1000. évfordulója; az 1989-’90-es politikai változások reményteli esélyeket és lehetőségeket nyitottak meg az ország előtt, amely lehetőségek konkrét megvalósulásaira sokan – egyházi részről is – fontosnak tartották a kritikus és józan visszatekintést. A Magyar Katolikus Püspöki Kar kötelességének tartja, hogy az Evangélium fényében értékelje az ország gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetét, hogy így is részt vegyen a közös gondok feltárásában, illetve a megoldáshoz vezető utak keresésében a párbeszéd, az együttműködés lehetőségeit keresve.

Magyar Katolikus Püspöki Kar: Boldogabb családokért – körlevél

Főbb pontjai: A dokumentum több, a családi élettel kapcsolatos egyházi és tágabb társadalmi közegben született írás sorába áll; továbbá szoros összefüggésben áll az Igazságosabb és testvériesebb világot! című körlevéllel. A családot és a házasságot tekinti át a katolikus egyház meggyőződésének tükrében, és összegzi álláspontját a legégetőbb kérdésekben, hogy ezzel is védelmezze és erősítse az ember személyes kibontakozásának, boldogulá­sának egyik legfontosabb színterét. Minden jóakaratú emberhez szól.

Főbb témái: részletesen szól 1) a család és a házasság hazai helyzetéről (a család megváltozott szerepe, struktúrájának átalakulása, családalapítási tenden­ciák, a válások emelkedő száma és következményei, népességcsökkenés, családon belüli erőszak), kifejtve az ezekben történt mély változásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben zajlottak, illetve beszél ezek társadalmi hátteréről (társadalmi mobilitás, a század nagy ideológiái­nak csődje, általános társadalmi válság, individualizmus, felszínes kapcsolatok, értékvesztés, a versengés szelleme, önkizsákmányoló életmód, munkanélküliség, a média meghatározó szerepe, a családtámogatási rendszer megrendülése stb.). 2) A családról, mint társas rendszerről, annak céljáról, a benne élő emberről (keresztény ember­kép). Fölvázolja a keresztény családpedagógiai alap­gondolatait. 3) A család és a házasság katolikus felfogásá­ról, kifejtve a családról szóló tanítás teológiai alapjait (szeretetközösség, szentség, felbonthatatlanság, termé­kenység stb.). 4) Az egyház és a társadalom családdal kapcsolatos feladatairól (családpasztoráció, felkészítés a házasságra és a családi életre mint ami az evangelizáció sajátos útja, a válságos helyzetben élő házasságok és családok támogatása, a családdal kapcsolatos közgondol­kodás átalakítása, családbarát társadalom előmozdítása össztársadalmi szinten, beleértve a jogalkotást és az oktatást is).

Kontextus: Ötven évvel korábban adták ki az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ez a családot a társada­lom alapvető és létfenntartó egységének tartja, amely igényli az állam különleges védelmét és támogatását. Továbbá az ENSZ 1989-ben jóváhagyta a Gyermek Jogainak Egyezményét is, ugyanebben az évben a gyerme­kekről, 1995-ben a nőkről rendezett világkonferenciát, az 1994-es esztendőt pedig a Családok Nemzetközi Évének nyilvánította. A magyar társadalomban végbemenő, a családok életét is érintő gyökeres változások indokolttá tették a családdal és házassággal kapcsolatos alapos és gyakorlatra irányuló egyházi reflexiót.

Hittani Kongregáció: A katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben

Főbb pontjai: A dokumentum szembeszáll a “relativizmus” és erkölcsi pluralizmus tendenciájával, amely az autonóm döntéshozatal vágyától hajtva eltér a józan észtől és a természetes erkölcsi törvénytől. Az egyház támogatja a demokráciát mint “a polgárok politikai döntésekben való részvételének legjobb kifejeződésé”-t. Ezzel együtt jár az a felelősség is, hogy munkálkodjunk a személy és a közjó átfogó előmozdításán. „Az Egyház szociális tanításának egyes kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősség vállalását.” Ez a dokumentum felszólítja a keresztényeket, hogy köteleződjenek el a közéletben és a politikában, hogy ne következhessen be erkölcsi anarchia, és emlékeztet, hogy az eljövendő haza keresése nem ment fel bennünket az evilág szolgálata iránti felelősség alól.

Kontextus: Miközben sokan megkérdőjelezik a katolikusok részvételét a politikai és közéletben, ez a dokumentum arra emlékeztet, hogy hűnek maradva katolikus hitünkhöz kötelességünk az elkötelezett részvétel.

Az igazságosság és béke pápai tanácsa: Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma

Ez egy egyedülálló dokumentum az egyház történelmé­ben, amely inspiráló és vezető eszközül szolgál a híveknek. (Szociális tanításának terjedelmével, és az ezt kiegészítő részekkel ez a munka a katolikus egyház legterjedelmesebb információs és forrásműve.)

Főbb pontjai: A család, a béke, az emberi jogok, a munka és a politika áll e dokumentum középpontjában. Az emberi személy és a társadalom Isten Országát tükröző szemléletében íródott. 12 fejezete három részre oszlik. Az első rész Isten emberiség iránt szeretettervét mutatja be. A második rész a társadalmi igazságosság speciálisabb területeire koncentrál, mint a család, az emberi munka, a gazdasági élet, a politikai közösség, a nemzetközi közösség, a környezet és a béke. Az utolsó rész pedig a társadalmi tanítás és az egyházi cselekvés kapcsolatával foglalkozik. A kompendium szisztematikusan mutatja be a Katolikus Társadalmi Tanítás alapelveit, “amelyek a természetjogon alapulnak”, és amelyeket „az Egyház Krisztus evangéliumából fakadó hitében” erősít meg és mélyít el.

Kontextus: A globális kommunikáció és gazdaság gyors változásával a kizsákmányolás, a bizonytalanság, a szegénység, sőt a rabszolgaság újabb formái jelennek meg. Az egyház mindenkit valóságos elköteleződésre buzdít „egy olyan hiteles civilizáció érdekében, amely az ember átfogó és szolidáris fejlődésére irányul”.

XVI. Benedek: Deus Caritas Est

Főbb pontjai: Benedek pápa első enciklikájában megmutatkozik a benne élő tanár és tudós: a szöveg jelentős részét annak szenteli, hogy elmagyarázza az erosz és az agapé szavak valódi jelentését. Az erosz a vonzódó, “fölemelkedő” szeretet; az agapé a másokért önmagát feláldozó, “lehajló” szeretet. Az eroszt félreértelmezték az idők során, és Benedek azon munkálkodik, hogy helyreállítsa jelentését mint az isteni szeretet tükröződését. Amikor Krisztust követjük, az erosz agapévá ‒ a felebarát szeretetévé ‒ alakul át: Isten és a felebarát szeretete valóságosan egyesül. A Bibliában leírt szeretet Isten és a felebarát iránt a keresztény élet középpontja, és a hit gyümölcse. Mivel ez az egyház küldetése is, tisztázza az egyház szeretetgyakorlatának jelentését, miközben helyesnek ismeri el az egyház és az állam szétválasztását. Azonban „a társadalom igazságos rendjéért végzett tevékenység igazában a hívő laikusok közvetlen feladata”. Részletesen leírja az egyház karitatív tevékenységének “sokféle struktúráját”, “ sajátos arculatá”-t és “ hordozói”-t. A szeretet (agapé) e valódi jelentésének megvilágításával emlékezteti a híveket, hogy az igazságosságért való munkánk alázatosságra késztet, szeretetből kell erednie, és lehetetlen elvégeznünk Isten segítsége nélkül. A szeretet szolgálat. Kapcsolatunk Istennel (szeretetünk Isten iránt) csak annyiban élő, amennyire jó a kapcsolatunk (szeretetünk) a körülöttünk élőkkel.

Kontextus: Ez az enciklika egy olyan év végén látott napvilágot, amelyben tanúi lehettünk a cunami, a Katrina hurrikán, a pakisztáni földrengés áldozatai számára nyújtott nemzetközi segítségnek, a Szudánban aláírt békemegállapodásnak, a második intifada végének Izrael Gázából való kivonulásával. Ez volt Benedek pápa első enciklikája, melyet kevesebb, mint egy évvel hivatalba lépését követően adott ki.

Magyar Katolikus Püspöki Kar: Felelősségünk a teremtett világért – körlevél

Főbb pontjai: a körlevél az ember teremtett világgal való kapcsolatát vizsgálja, és az Egyház tanítása alapján a felelős cselekvés alapjaira és kulcspontjaira kíván rámutatni. A korábbi körlevélhez hasonlóan minden jóakaratú emberhez szól, keresve velük a közös felelősségvállalás lehetőségeit. A körlevél négy nagyobb fejezetre oszlik. 1) Az éghajlatváltozás természettudományos megközelítését vázolja fel. Felsorakoztatja az ökológiai válság tényszerű bizonyítékait, legfontosabb problémáit (fajok kihalása, környezetszennyezés), mindebben az ember szerepét, különös tekintettel az energiaforrások hosszú távon tarthatatlan felhasználására, és a természeti javak igazságtalan elosztására. 2) Az ember és a teremtett világ kapcsolatát írja le a filozófia, a teológia és az egyház társadalmi tanításának szemszögéből. Szól e kapcsolat különböző filozófiai megközelítéseiről (antropocentrikus elméletek, ökológiai központú elméletek) és kifejti ezek kritikáját a keresztény tanítás alapján. Majd összegzi a Szentírás tanítását a teremtett világ és az ember kapcsolatáról (központi gondolata: az ember megőrizni és fejleszteni hivatott az Isten által neki ajándékozott természetet). Vázolja az egyház – főbb hivatalos megnyilvánulásaiban szereplő – társadalmi tanítását a környezet megóvásával kapcsolatban. 3) Bemutatja a keresztény szemléletű gazdasági és környezeti rend erkölcsteológiai alapjait, kiemelve, hogy a konkrét cselekvés a szemléletmódra épül. Megvizsgálja az utilitarista hátterű gazdasági gondolkodásmódot (melynek gazdasági célja a haszonmaximálás, etikai szemléletének kulcsfogalmai az önzés, élvezet, haszon, ezzel együtt a kizsákmányolás – a természeti környezeté is), illetve összegzi annak a keresztény alapokon álló gazdaságelméletnek a főbb vonásait, amelyben a gazdaság az emberért van (itt a legfőbb gazdasági cél a közjó, etikai szemléletének kulcsfogalmai az önérdek, boldogság, hasznosság, ennek következtében a gazdaság szolgál, nem kizsákmányol – a teremtett világ mint önérték fejlődését is segíti). Fontos megállapítása: ha az ember gondolkodásmódja változik, változni fognak tettei, így a gazdaság és a világ rendje is, ezzel együtt az emberiség jövőjét meghatározó természeti környezet ügye is (az ökológiai válság erkölcsi probléma). 4) Leírja a legfőbb lelkipásztori megfontolásokat a konkrét cselekvés érdekében: a szemléletváltás (így a megtérés) előmozdítása kulcskérdés; az egyház e téren is a fejlődés hatékony eszközének tekinti magát; legfontosabb cselekvési területei szerteágazóak felsorolja a tanításban, a liturgikus ünneplésben, a közösségi életben és a szolgálatban rejlő főbb konkrét lehetőségeket, illetve kiemeli a más szervezetekkel, közösségekkel együttműködés nélkülözhetetlen szerepét.

Kontextus: A természeti környezet gyorsuló pusztulása és a globális klímaváltozás olyan reális, tudományosan is igazolt kihívás, amely a föld felelős vezetői (politikusok, szakemberek, vallások képviselői) és az eljövendő generációk jövőjéért felelős emberek, szervezetek közül sokakat a mielőbbi konkrét cselekvésre késztet. Az egyház is – annak alapján, hogy Isten az ember gondjaira bízta a teremtést – felelősnek érzi magát a megoldások keresésében ez számára hitbeli és erkölcsi feladat.

XVI. Benedek: Caritas in Veritate

XVI. Benedek pápa ennek az enciklikának a megjelenését késleltette, hogy a gazdasági válság utóhatásait belefoglalhassa elemzésébe és ajánlásaiba. Ez az enciklika lecsillapította a kétségeket Benedek elkötelezettségéről az egyház társadalmi misszióját illetően.

Főbb pontjai: A világgazdaság átfogó strukturális reformját szorgalmazza – a gazdasági szférát “szükséges, hogy az erkölcs strukturálja és irányítsa”. Akárcsak első enciklikájában (Deus caritas est), Benedek pápa ismét a tanárunk. Mivel lényegi félreértések élnek a szeretet szóval kapcsolatban, a pápa célja az, hogy valódi jelentését kifejtse, innen a dokumentum címe is. A valódi szeretet (jótékonyság, caritas) több, mint a feleslegből való adakozás. Valódi értelme szerint személyes viszony és szolidaritás a kitaszítottakkal. Többször idéz a Populorum progressio-ból az olyan társadalmi cselekvés ellenében, amely „az egyéni érdekek és a hatalmi logika fogságába esik, ami együtt jár ennek bomlasztó hatásaival a társadalomban”. Olyan piaci struktúrákat ajánl, amelyek a sokoldalú emberi fejlődést állítják a gazdasági tevékenység középpontjába, és felszólít a „jogok és a kötelességek alkotta viszonyok” mellett „az ingyenesség, azaz az irgalom és a közösség alkotta viszonyok” kialakítására is. A környezetről való gondoskodás benne foglaltatik ebben a kapcsolatrendszerben. Emlékezteti a hívőket, hogy a vásárlás nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi cselekedet is: “a kereskedelmi kapcsolatokban az ingyenesség elve és az ajándékozásnak, mint a testvériség kifejeződésének logikája is megtalálhatja a maga helyét a normális gazdasági tevékenység keretében”.

Kontextus: Gazdasági válság az USA-ban, amely végül az egész világgazdaságot is érinti.

Ferenc pápa: Laudato si’

Ez az első teremtésvédelmi pápai dokumentum. A teremtésvédelem keresztény indítékaitól vezérelve mindenkit párbeszédre és globális összefogásra szólít fel a környezet megóvása s a környezeti problémák megoldása érdekében.

Főbb pontjai: A Laudato si’ szenvedélyes felhívás a világ népeihez, hogy gyors és egységes globális akcióba kezdjenek a környezet pusztulása miatt. Az emberiségnek a tudomány és a technológia területén elért hihetetlen haladását nem követte erkölcsi és lelki fejlődés. Ez az egyensúlyhiány okozta, hogy megromlott a teremtett világgal és Istennel való viszonyunk s megkeményedett szívünk nem hallja meg a Föld és a szegények kiáltását.

A tudomány eredményein alapuló helyzetfelmérés (1. fejezet) és a teremtésvédelem bibliai és keresztény hagyományból származó indítékainak áttekintése (2. fejezet) után feltárja a környezeti válság emberi gyökereit (3. fejezet). Olyan ökológiára tesz javaslatot, amely magába építi azt a különleges helyet, amelyet az emberi lény foglal el ebben a világban (4. fejezet). Őszinte párbeszéd elindítását szorgalmazza a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szintjén (5. fejezet) és végül javaslatokat tesz az emberi fejlődés néhány irányára, amelyeket a gazdag keresztény lelkiség tapasztalata ihlet.

Kontextus: A természet értékeinek pusztulása mellett világszerte szaporodnak a globális felmelegedés jelei. Egyre több tudományos vizsgálat jut arra a következtetésre, hogy az éghajlatváltozás kapcsolatban van az emberi civilizáció környezetre gyakorolt hatásával.