1. A társadalmi tanítás alappillérei és a keresztény felelősség

A történelmi előzmények XIII. Leó pápa híres körlevelére, a Rerum novarumra (1891) vezethetők vissza. Ez az első hivatalosnak mondható megnyilatkozás lett a fundamentuma a későbbi pápai és egyházi tanításnak. Száz év leforgása alatt majdnem minden pápa visszatekintett a kiindulópontra, és a kortárs kérdésekre ennek a korábbi iratnak a fényénél válaszolt, vagy inkább ennek az ösztönzéséből vett bátorságot az újabb megszólalásra.[3] Így került sor XI. Piusz esetében a Quadragesimo anno (1931) és a Divini Redemptoris (1937), XXIII. Jánosnál a Mater et magistra (1961) és a Pacem in terris (1963), majd VI. Pálnál a Populorum progressio (1967) és az Octogesima adveniens (1971) megnyilatkozásokra, hozzátéve a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű pasztorális konstitúcióját (1965), mely újszerű módon és először tette zsinati megfontolás tárgyává az ember életét érintő társadalmi kérdéseket. Egyházi részről nem hiányoztak azonban a II. Vatikáni zsinat előtti megfontolások és összefoglaló művek sem – a II. világháború után kialakult új társadalmi és gazdasági rendnek megfelelően -, főképp a már említett XI. Piusz Quadragesimo anno (1931) kezdetű körleveléből kiindulva.[4]

II. János Pál pápának különösen is gondja volt az egyház társadalmi tanításának bemutatására és aktualizálására az Európa-szinódusok alkalmával (1991, 1999) és a társadalmat érintő körleveleiben, valamint más írásaiban, mint például a Laborem exercens (1981), a Sollicitudo rei socialis (1987) a Centesimus annus (1991), a Katolikus Egyház Katekizmusa (1992), a Dies Domini (1998) és az Ecclesia in Europa (2003) megnyilatkozásaiban.

A magyar dokumentum megjelenésével szinte egy időben, érdekes párhuzamot látunk az osztrák egyház esetében, mely – az osztrák államiság kezdetének millenniumán – 1996. február 9-én egy szakmai-tanácskozási napot rendezett, melyen az egyház és az állam 20. századvégi kapcsolatával foglalkozott, egyúttal lehetséges irányokat mutattak és megoldásokat adtak a harmadik évezred kezdetére. Itt az egyes munkacsoportok teológusokból, szociológusokból és különféle szakértőkből álltak, akik az egyes témákat kidolgozták – mint például a teológia, az állam és az egyház jogi kapcsolata, a jelenkor, a társadalompolitika, a kultúra, a művészet, a tudomány és az információ.[5] Ám mégsem ez volt az első alkalom, hogy Ausztriában az egyház társadalmi kérdésekkel foglalkozott. Egészen napjainkig meghatározza az egyház szociális gondolkodását helyi, osztrák szinten az úgynevezett Mariazeller Manifest, vagyis a Mariazelli Nyilatkozat (1952), mely pontosította az állam és az egyház közötti határokat a “szabad egyház a szabad társadalomban” (Eine freie Kirche in einer freien Gesellschaft) gondolattal, de a függetlenség mellett ugyanakkor hangsúlyozta a családokról, a hajléktalanokról, a nőkről, a gyerekekről és az otthonukat elhagyókról való gondolkodást is.[6]

A német katolikus egyházban szintén számos jelét találhatjuk a társadalmi érzékenységnek és a különféle megnyilatkozásoknak.[7] A Német Katolikus Püspöki Konferencia 2006 elején jelentette meg a Katolikus Egyház szociális tanításának kompendiumát, összefoglalását,[8] melynek hivatalos, első olasz kiadása (2004) után az angol (2004), a francia (2005), majd a német kiadás hivatalos magyarázata is napvilágot látott.[9]

2. Az “Igazságosabb és testvériesebb világot!” kezdetű körlevél és a konkrét társadalmi vonatkozások

A magyar körlevél négy nagy témát választott: szociális viszonyok és egészségügy, a gazdasági élet, állam és politika és a kultúra. Munkamódszere, hogy a nagy fejezetcímek alatt “A” és “B” pontban ad helyzetképet, illetve szempontokat és ajánlásokat.[10]

Az egyház szociális tanítása a dokumentum szerint valójában annyit jelent, hogy miként kell kialakítani a szociálisan gondolkodó hívő keresztény magatartást, mely nem más, mint szolgálat. Ennek érdekében a körlevél három fő szempontot említ, melyek az egyház társadalmi tanításának megvalósulását biztosítják: a személy elsődleges méltósága, a szolidaritás és a szubszidiaritás elve.

A körlevél már az első fejezet végén kimondja, hogy “a társadalom- és szociálpolitikának a társadalmi igazságosság és méltányosság értékeit is szem előtt kell tartani, úgy, hogy az összhangban legyen a piacgazdaság követelményeivel és a társadalom egészének hosszú távú érdekeivel is”.[11] E kettő feszültségére jól világított rá a püspöki körlevél, amikor a második fejezetben a gazdasági életet elemezte, mivel a magyar tapasztalat is az – itt csak egy konkrét és mindenki által ismert példát említek -, hogy az igazságos elosztás napjainkra is csak kísérlet maradt. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt Magyarországon még nem gondoltunk arra a tényre, amit most már bizonyos szempontból ismerünk, hogy az elmúlt másfél évtizedben bennünket is elértek a korábban Nyugaton tapasztalt fogyasztói társadalom visszásságai. Évtizedekkel ezelőtt szerettünk volna Nyugaton szegények lenni, ám akkor ez nem adatott meg, most viszont a konzum-létmód minden negatív hatásával szembe kell néznünk. Ilyen például, és erre most kezdtek felfigyelni Nyugaton is, a megtermelt anyagi javak elosztása történelmének vizsgálata a 19. századtól egészen napjainkig.[12]

Ez egyfelől a gazdaság, másfelől a szétosztó helyek története, mint amilyenek korábban az eladó- és üzlethelyiségek, majd a 19. századtól kezdve a nagy áruházak voltak, és majd a II. világháborút követően a nagy elosztórendszerek különböző formái, egészen a hipermarketszerű bevásárlóközpontokig. Valójában az elosztás kérdéseinek a vizsgálatával érthetjük meg a termelés és a szolgáltatás kialakulását és működését. Így jutunk el a fogyasztói társadalom kialakulásához, mely – most már magyar tapasztalatból is tudjuk – nem kedvez a kiskereskedőknek, a beszállítóknak, sem a bérezésnek, sem az előállított javak átvételi árának.[13]

A fogyasztói kultúra terjedése az ember lakóhelyét is mesterségesen megváltoztatja a konszumáció tereinek és katedrálisainak kialakításával és felépítésével, mert mindent a termelésnek, a fogyasztásnak, illetve a profitnak rendel alá.[14] Ráadásul, mivel a nagyáruházak csak egy adott rétegnek kínálnak lehetőséget a vásárlásra, a nagyvárosok kulturális és társadalmi átalakulása következtében már a 19. századtól kezdve kitermelődtek a fogyasztási kényszerből fakadó elhajlások.[15]

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia év eleji, a nemzeti imaévet meghirdető körlevelében a következőket olvassuk: “Az utóbbi másfél évtizedben megéreztük a szabadság ízét, de ez az időszak is hozott sok csalódást; felvetette, de nem válaszolta meg az igazságosság kérdését, a teljes igazságosságét, mely a gyengét védi.”[16] Itt mintha kihallanánk a püspökök írásából és hangjából az egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazottak újbóli, talán kimondhatjuk: keserű felidézését, annak változatlan érvényességű megállapítását. A körlevél 27. cikkelye, mely mintegy összegzi az egyházi társadalmi tanítás alappilléreit, hozzáteszi: ahhoz, hogy a személy méltósága, a szolidaritás és a szubszidiaritás érvényesüljenek, Magyarországon még sok erőfeszítésre van szükség.

3. Az “Igazságosabb és testvériesebb világot!” körlevél aktualitása a jelenlegi egyházi megnyilatkozások tükrében

Mintegy fél évvel ezelőtt (2005. december 25-én) írta alá XVI. Benedek pápa a Deus caritas est (Az Isten szeretet) kezdetű enciklikáját. Mivel az egyházi tanítóhivatalt legfőképp az élő Péter-utód, vagyis a pápa testesíti meg, ezért most szerencsénk is van, hogy az ő első írásának a fényében tekinthetünk a születésnapját ünneplő magyar dokumentumra. Újszerű felismerést és bizonyos elégedettséget is jelenthet, hogy a magyar püspökök irata teljes harmóniában van mindazzal, amit XVI. Benedek pápa megnyilatkozásának második fejezete (DCE 19–42) az egyház szeretetszolgálatáról mond. Valójában a testvériesebb és igazságosabb világ is a szeretet műve, mivel éppen a szeretetből fakad az igény, hogy az emberi közösségben, vagyis a társadalomban meglévő igazságtalan és mostoha körülményeket lehetőség szerint megszüntesse, vagy legalábbis javaslatot adjon a változáshoz.

XVI. Benedek pápa egyik legújabb üzenete pedig, melyet 2006. április 27-én Rómában a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájához intézett, hangsúlyozza, hogy az Evangélium az egyéni és a társadalmi élet minden szeletét megvilágítja, és a szeretet teljességében megélt hit lényeges szempont egy jobb jövő építésében és a nemzedékek közötti szolidaritás őrzésében. 2006. május 15-én az Olasz Püspöki kar 56. közgyűlésének nyitónapján Camillo Ruini bíboros, a pápa szándékát is tolmácsolva, a család védelmével kapcsolatban arra kérte az olasz püspököket, hogy “bátran hirdessék az egyház álláspontját, amelyet ugyan sokan úgy határoznak meg, mint “illetéktelen beavatkozást a személyi lelkiismeretbe és az állam autonóm törvényhozásába”. Az Európai Unió mellett működő Püspöki Konferenciák Bizottsága (COMECE) 2006. május 5-én adott ki egy nyilatkozatot Établire un cadre pour une société juste en Europe (Egy igazságos társadalmi keret felépítése Európában) címmel, mely a tagállamok vezetőitől kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet egy igazságosabb európai társadalom létrehozására. Ennek érdekében, állapítják meg az európai püspökök, az emberi személyt és annak elidegeníthetetlen méltóságát kell biztosítani.

Ebből a nézőpontból, tekintettel az előbbi megnyilatkozások tartalmára, szerényen azt is megállapíthatjuk, hogy a Tanítóhivatal legmagasabb helyéről történt visszamenőleg is megerősítés azzal kapcsolatban, amit a tíz évvel ezelőtti dokumentum az emberről és a társadalomról kimondott. Ráadásul a magyar körlevél tematikájának maradandóságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a legfrissebb társadalomelemző cikkek, például Németországban továbbra is hasonló kérdéseket boncolgatnak.[17] A 2001-ben megjelent Charta Oecumenica az európai egyházak Európa iránti társadalmi felelősségéről is szól. 2003-ban az ausztriai egyházak fogalmazták meg szociális nyilatkozatukat (Sozialwort). Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa pedig 2005-ben fejtette ki a katolikusok felelősségét munkadokumentum formájában.[18]

A Portugál Püspöki Konferencia az elmúlt években adott ki hasonló jellegű iratokat a munka világáról egy átalakuló társadalomban és az ország nehéz pénzügyi helyzetével kapcsolatban.[19] 2004 májusában a Kairosz kiadónál jelent meg magyar fordításban Helen J. Alford: Menedzsment, ha számít a hit című könyve, mely a keresztény társadalmi elveket fejtegeti a modern korban, és a hívő vállalkozó, beruházó, munkáltató magatartását írja le. Az egyház konkrét felhívásának elemzései a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézetében folyó kutatások a Societas Perfecta (“tökéletes társadalom”) nemrég indult sorozatban látnak napvilágot.

A körlevéllel és az azt követő megnyilatkozásokkal a magyar egyház eltökélt magatartása mutatja, hogy a társadalmi élet minden vonatkozásában tisztelni és érvényesíteni kell a személy méltóságát és az egész társadalom érdekét. Az ember ugyanis létrehozója, központja és célja is a társadalmi életnek. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy amikor a keresztények összefognak a társadalmi haladásért és igazságosságért, ezáltal előkészítik Isten országát, hűségben Krisztushoz és az ő Evangéliumához, hogy ez a világ reménységben nyitott maradjon Isten jövője felé.